Duisburg egységes párt. Szózat, 1923. július (5. évfolyam, 146-171. szám)
Miksa badeni herceg katonai egyenruhában Vilmos császár Hertling kancellár helyére Miksa badeni herceget Max von Baden nevezze ki. A herceg liberális nézetei közismertek voltak, a brit uralkodóházhoz rokoni kapcsolatok fűzték, ezért személye a legalkalmasabbnak tűnt, hogy elhitesse az antant vezetésével, hogy demokratikus változások történtek a császárságban. A herceg október elején koalíciós kormányt alakított, mely a Nemzeti Liberális Párt, a Haladó Néppárt, a katolikus Centrumpárt és az ún.
Németország
Az SPD-ben óriási viták előzték meg a kormányba való belépést. A pártvezetés megosztottságát mutatja, hogy az elnökség 25 tagja támogatta, míg 11 tagja ellenezte.
Duisburg egységes párt SPD kormányba lépési feltételei igen mérsékeltek voltak, gyakorlatilag kimerültek az alkotmányos monarchia követelésében.
A novemberi forradalom Novemberrevolution [ szerkesztés ] A kieli matrózfelkelés[ szerkesztés ] Matróztüntetés Wilhelmshavenben Erich Ludendorff gyávasággal vádolta a kormányt, melyre válaszul Max von Baden leváltatta, s helyébe Wilhelm Groener tábornokot neveztette ki a császárral.
Reinhard Scheer tengernagy, a hadiflotta parancsnoka, önkényesen, a kormány tudomása nélkül október én kifutási és támadási parancsot adott a többszörös túlerőben lévő brit hajóhaddal szemben, és fel akarta újítani a már ben beszüntetett korlátlan tengeralattjáró-háborút.
[4K] Bridal Shops Everywhere - Duisburg Marxloh Germany Walking Tour
Előbb az SMS Thüringenmajd az SMS Helgoland nevű hajókon a fűtők, később a teljes legénység megtagadta a parancsot, s kitűzték a forradalmi ellenállást jelképező vörös zászlókat. Erre az ellenállás kiszélesedett, sztrájkba lépett a kieli kikötő munkássága is.
November 4-én Karl Artelt hajófűtő elnökletével megalakult az első forradalmi katonatanács. Az esemény mint a kieli matrózfelkelés wd Kieler Matrosenaufstand vonult be a történelembe.
A párhuzamosan létrejövő munkástanács tagsága főleg többségi és független szociáldemokratákból állt. November 4-ére kiszabadították fogvatartott társaikat, elfoglalták az egész várost és 5-én egy 14 pontból álló követeléslistát adtak ki. A következő napokban az észak-németországi kikötővárosokban sorra munkás- és katonatanácsok alakultak, amelyek átvették a tényleges tartományi és helyi hatalmat.
A tömegek a háború befejezését, s az egyre népszerűtlenebb császár lemondását, köztársaságot követeltek. Noskénak sikerült is a helyi katonatanácsban kezébe vennie az irányítást, de a forradalom továbbterjedését már nem tudta megakadályozni.
Az egész országban futótűzként terjedő forradalom hírére Hindenburg azzal bízta meg Groener tábornokot, hogy tárgyaljon Berlinben az SPD vezetőivel, melyre november 6-án került sor. Ezen a szociáldemokraták a rend helyreállításának programját képviselték, ugyanakkor felvetették a monarchia megmentése érdekében a császár azonnali lemondását. Groener a tárgyalások eredményeként azt javasolta Hindenburgnak, hogy a csapatok megbízhatatlansága miatt a forradalom fegyveres leverése helyett lépjen szövetségre az SPD-vel, aki ezt nehezen, de elfogadta.
Erre az SPD november 7-én ultimátumot intézett a kormányhoz: a császár azonnali lemondásának, a korlátlan gyülekezési és szervezkedési szabadságnak, a hadsereg és a rendőrség be nem avatkozásának, a porosz kormány SPD számára további pozíciókat biztosító átalakításának követelésével, ellenkező esetben az Vicces társkereső kormányból történő kivonulását helyezték kilátásba.
Ezzel egyidejűleg Münchenben a százezres tömeg lemondásra kényszerítette III. Lajos bajor királyta Wittelsbach-dinasztia utolsó uralkodó tagját.
A hatalmat a munkástanács vette át, melyben egyenlő arányban vettek részt a többségi és a független szociáldemokraták Unabhängige Sozialdemokratische Partei Deutschlands — USPDs élén a független Kurt Eisner állt.
November 8-án kikiáltották duisburg egységes párt köztársaságot, az ideiglenes bajor kormány miniszterelnöke szintén Kurt Eisner lett. A többi kisállamban hasonló forradalmi események zajlottak le.
Berlin, Unter den Linden November 8-án, miután kiderült, hogy a császár ragaszkodik trónjához, az SPD képviselői hatékony taktikai lépéssel elhagyták a kormányt, fenntartva azt a látszatot, hogy a forradalmi tömegekkel tartanak, így az események élére tudtak állni.
Berlinben általános sztrájkkal egybekötött hatalmas tüntetés kezdődött. A tömegek a monarchia megdöntését, a császár lemondását, tanácshatalmat követeltek, elfoglalták a császári palotákat, a város stratégiailag fontos pontjait, a rendőrkapitányságokat, a pályaudvarokat, a Reichstagot és más fontos középületeket.
Ennek hatására II. Vilmos császár a belgiumi Spában lévő főhadiszállásra távozott, de lemondásra még mindig nem volt hajlandó, így Max von Baden miniszterelnök a forradalmi légkör nyomásának engedve önállóan jelentette be a császár leköszönését és a trónörökös lemondását a trónról. Igennel felelt a kancellár azon kérdésére, hajlandó-e a birodalmi kancellári tisztséget átvenni.
Ezután Scheidemann attól tartva, hogy kicsúsznak ellenőrzésük alól az események, »megelőzve« a függetleneket és a spartakistákat, 14 óra körül a Reichstag egyik ablakából rögtönzött beszédében kikiáltotta a köztársaságot. Németország szocialista köztársasággá alakul. A teljes törvényhozó, végrehajtó és duisburg egységes párt hatalom a nép választott képviselőinek forradalmi bizalmi embereinek és a katonák képviselőinek kezébe kerül. A kormányból kizárják a polgári pártok képviselőit.
Alkatrész listák
A függetlenek és a Spartakus-csoport tagjai csak három napig vesznek részt a kormányban, hogy lehetővé tegyék a fegyverszünet megkötését. A szakminiszterek csak technikai segéderőkként működnek közre. A Spartakus-csoport így kikerült a formálódó átmeneti kormányból. Az USPD is két részre oszlott. Végül kompromisszum született.
A Tanács két elnöki funkcióját Ebert és Haase töltötte be. Vilmos császár szembesült azzal, hogy már személyi biztonságát sem tudják garantálni, Spában átadta a főparancsnokságot Hindenburgnak és Groenernek, és az éj leple alatt Hollandiába menekült.
Az Ebert—Groener-paktum[ szerkesztés ] Friedrich Ebert decemberében A forradalmi munkás- és katonatanácsokban három politikai irányzat vetélkedett egymással: a többségi, a független szociáldemokraták és a Spartakus-csoport hívei.
A többségi SPD demokratikus-parlamentáris jogállam létrehozását tűzte ki célul, alkotmányozó nemzetgyűlés összehívása útján, míg az USPD és a belőle szervezetileg november én kivált, kommunista Spartakus-szövetség Spartakusbund az orosz példához hasonló tanácsrendszer bevezetését akarta.
A spartakisták még 9-én duisburg egységes párt elfoglalták az egyik reakciós újság épületét, s kiadták a Die Rote Fahne A Vörös Zászló című lapjukat, melynek én megjelenő vezércikkében célul tűzték ki a minden hatalmat a munkás és katonatanácsok kezében összpontosító, egységes szocialista köztársaság létrehozását. Ezért a császári tábornokokkal való szövetség felé orientálódott, akik viszont következetes ellenforradalmi beállítottságúak voltak.
A tisztikar követeli a kormánytól a bolsevizmus leküzdését, és ennek érdekében bármikor kész a bevetésre. Ebert elfogadta szerződési ajánlatomat. Ettől kezdve a kancellári hivatal és duisburg egységes párt hadvezetőség között működő titkos vonalon minden este megállapodtunk a szükséges rendszabályokban.
Weimari köztársaság
A jelenlévők többsége leszavazta Emil Barth és Karl Liebknecht azon javaslatát, hogy a Végrehajtó Tanács tagjait kizárólag a proletárforradalmat képviselő USPD-jelöltek közül válasszák. A küldöttek többsége Ebertet támogatta, aki az egység, a rend és fegyelem helyreállításának és a testvérháború beszüntetésének demagóg jelszavaival lépett fel.
A Spartakus-csoport visszautasította a felajánlott helyet, amivel önként lemondott a kormány ellenőrzéséről.
A kép teljessége kedvéért megemlítjük, az SPD, hogy a katonatanácsokban biztos többsége legyen, számos megbízható káderét, akik korábban katonák voltak, újra egyenruhába öltöztette, és csak ezzel a megtévesztő manőverrel érte el Berlinben a többséget. A Népmegbízottak Tanácsának felhívása a német néphez[ szerkesztés ] A német néphez! A Népmegbízottak Tanácsa november én felhívást adott ki A német néphez!
Ezen túl további szociálpolitikai rendelkezéseket, 8 órás munkaidőt, munkanélküli ellátást, betegbiztosítás kiterjesztését, a lakáshiány megszüntetését, szabályozott népélelmezést, továbbá a tulajdon, a személyiség szabadságának és biztonságának védelmét ígérte.
Bejelentette az arányos választási rendszerre épülő titkos, közvetlen, általános választójogotamely minden Ezen választójogot a tervezett alkotmányozó nemzetgyűlési választásokra is érvényesnek tekintette.
Az egyezmény elismerte a szakszervezeteketmint a munkásság szakmai képviseletét, a katonai szolgálatból visszatérők jogosultságát háború előtti munkahelyükre, a kollektív szerződés elvét, rögzítette a 8 órás munkanapot, s egy Központi Bizottság döntőbíróság elé utalta a munkások és tőkések közti konfliktusokat, leginkább a jövő bérharcainak korlátozására.
A szocializálási bizottság[ szerkesztés ] Karl Kautsky A szocializálás egyre jobban terjedő gondolatának szakértői támogatására, illetve — ellenzői részéről — annak leszerelésére november án Karl Kautsky vezetésével duisburg egységes párt az ún. Első feltétel, hogy a termelés újra felélénküljön.
Németország helyzete parancsolóan megköveteli, hogy elsősorban az exportra termelő ipar és a külkereskedelem kezdje meg újra a tevékenységét. A dokumentum alapján szembetűnő a bizottság óvatossága, de még ezek az igen korlátozott célok sem valósulhattak meg. Az SPD részéről ugyanis nem volt határozott politikai szándék az üzemek állami tulajdonba vételére, így a bizottság hónapokon át ülésezett bármiféle gyakorlati eredmény nélkül, s ezért áprilisában feloszlott.
Éppen ezért az lenne szükséges, hogy a mozgalom a tisztek kezébe összpontosuljon. Ez nyilvánvalóvá tette, hogy a tanácshatalom csak önálló fegyveres erő birtokában életképes. A Spartakus-szövetség Hindenburg elmozdítását követelte, ezt azonban a Népmegbízottak Tanácsa a rendre és szervezettségre való hivatkozással elhárította.
- Csatlakoztatott szeretet társkereső
- Nemzeti Ujság,
- Nemzeti Ujság, február (5. évfolyam, szám) | Arcanum Digitheca
- Ez volt a második német Reich, azaz birodalom.
- NORD - Alkatrész listák
- Szózat,
Berlinben viszont a Spartakus-szövetség és a forradalmi bizalmiak testülete Revolutionäre Obleute jelentős fegyveres erővel bírt. A fős Népi Tengerész Hadosztály Volksmarinedivisionélükön Heinrich Dorrenbach volt hadnaggyal, akit ben lefokoztak és börtönbe zártak forradalmi tevékenység vádjával, a Berlin közepén elhelyezkedő császári palota Schloss és császári lovarda Marstall épületegyütteseiben rendezkedett be.
Ezt kiegészítette a forradalmi baloldal által megszervezett Vörös Katonaszövetség Roter Soldatenbund — RSB 12 fős alakulata, így a város belső kerületei a forradalmárok katonai ellenőrzése alatt álltak.
Az új Marstall körül A Népmegbízottak Tanácsa és a hadvezetés számára ez a helyzet rendkívül irritáló volt, ezért az első adandó alkalommal igyekeztek megváltoztatni a kialakult status quót.
A Berlin mellett állomásozó alakulat, Kurt von Schleicher vezérkari őrnagy terveinek megfelelően, december 5—6-án puccsszerűen megkísérelte letartóztatni a munkástanács végrehajtó bizottságának tagjait.
Akciójuk közben tüzet nyitottak a frontkatonák demonstrációjára, amely 14 áldozatot követelt. A berliniek több tízezres tüntetés során szabadították ki foglyul ejtett tanácsvezetőiket. A spartakisták és az USPD balszárny vezetői Ebert felelősségét is firtatták, és a független szociáldemokraták kilépését követelték a kormányból, amit azonban a pártvezetés megtagadott.