Ember jön találkozik

A sok próbálkozóhoz tartozik Neal Shusterman, aki az Everlost - Elveszve élet és ember jön találkozik között Skinjacker-trilógia 1.

Everlost egy varázslatos, ugyanakkor veszélyes vidék. Azok a gyerekek kerülnek ide, akiknek a lelke nem talál nyugalomra, és így egy köztes világban reked: félúton élet és halál között.

Fénylelkekként bandákba verődve élnek, és együtt ismerkednek az új világ adta váratlan lehetőségekkel… Amikor először találkozik az ember a halállal — mármint valakije meghal, nem pedig ő az egy kicsit durva lenne —, elgondolkozik, mi lehet utána.

Nos, senki nem tudja, valójában mi történik halálunk után, legalábbis nem tudja elmondani nekünk, még élőknek. Éppen ezért ez is egy olyan téma, amiről bármit mondanak, nem hülyézhetjük le az adott személyt, hiszen lehet, hogy igaza van.

A sok próbálkozóhoz tartozik Neal Shusterman, aki könyvével egy újabb teóriát vet fel ebben a témában. A történet elején egy autóútra csöppenünk, ahol épp két autó karambolozik.

• Flört kezdők

Az egyikben Allie, a másikban pedig Nick ül, akik főhőseink lesznek, miután meghalnak, majd felébrednek Everlostban. Itt találkoznak egy kisfiúval, Lieffel, aki a srácok megjelenéséig mást se csinált, mint ugrált a fákon. Később kalandos út veszi kezdetét, ugyanis a két zöldlélek Lief kíséretével elindulnak egykori otthonukba.

Мы не претендуем на полное понимание всего происходящего вокруг. - Мы очень мало говорили о твоем виде, после того как я пробудилась, - извиняясь, сказала Николь Синему Доктору, вдруг ощутив собственный эгоизм.

Azonban nem jutnak New Yorknál messzebb, mert itt megtalálják Miss Mary, a Taknyosok királynője gyerekotthonát. Nick itt egyből otthon érzi magát, Allie viszont felfigyel bizonyos nyugtalanító dolgokra, ezért eldönti, hogy szembefordulva Maryvel kitanulja a skinjackelés, azaz a bőrtérítés tudományát.

Eközben Everlost egyetlen szörnye, a McGill szabadon garázdálkodik a keleti part mentén, és összegyűjti a kóborló fénylelkeket. Karakterek szempontjából a könyv elég színes.

Vannak dominánsabb személyiségek és típuskarakterek is szép számmal. Tetszett, hogy a szereplők tulajdonságait kihasználva Shusterman egymással szembe állította őket.

Talán emiatt lett a kedvenc karakterem Allie.

A könyv elején nagyon nem kedveltem Allie-t, mondhatni utáltam minden egyes jelenetet, amiben volt. Egyszerűen idegesítőnek találtam, hogy mindig beleszól mindenbe, még a legkisebb dolgokat is megkérdőjelezi.

Oké, értem én, hogy nehéz lehet megtudni, hogy meghaltál, de az élők világában maradtál, de azért nem kéne ennyire kiakadni! A későbbiekben, ahogy Allie egyre ember jön találkozik lett az új dolgokkal kapcsolatban, megszerettem.

Egyéb kérdések Népszerű témák: Kezdőoldal » Emberek » Társasági élet » Mi lehet az oka, ha két ember Mi lehet az oka, ha két ember találkozik egymással élőben, és nem jön a téma, erőltetett a dolog?

Ha már itt tartunk, elmondanám, hogy nekem egyáltalán nem volt szimpatikus Mary. Eleinte csak azért nem bírtam, mert túl kedves volt.

Mi lehet az oka, ha két ember találkozik egymással élőben, és nem jön a téma, erőltetett a dolog?

Most komolyan, hogy lehet valaki ilyen kedves? Lehet, hogy velem van a baj, de ha valaki mindenáron be akarna fogadni a halálom után, hogy segítsen nekem, egy kicsit gyanakodnék.

Az pedig, hogy hagyta volna egy hordóban megrohadni Nicket, azt a Nicket, akit szeretett, egyszerűen pofátlanságnak tartom. A könyv végéről pedig ne is beszéljünk.

Egyrészt mert nem akarom lelőni a poént, másrészt pedig nem tudnék szépen írni erről a lányról.

Блейк, "Тигр"] "Тот ли сотворил тебя, кто сотворил агнца?" - думала Николь, глядя на медленно поворачивающийся тетраэдр.

Viszont valamiért — valószínűleg a borzalmas ízlésem miatt — a másik nagy kedvencem a McGill lett. A könyv első felében csak szó van róla, a másodikról pedig olyan szinte lenne spoileres beszélnem, hogy ennyi erővel akár az összes fordulatot elmondhatnám, muszáj megjegyeznem, hogy mennyire bírom őt. Az első fejezeteket szó szerint végigszenvedtem.

Konkrétan a fülszövegben leírtakat taglalta a szerző ötven oldalon. Ennek ellenére a további események szempontjából nagy jelentősége van az itt leírtaknak, szóval annyira azért nem bánom, hogy nem voltak olyan pörgősek ezek a részek.

Ebből a szempontból a többi fejezet magasan felülmúlta az elsőket. Különösen tetszett, hogy nem csak egy szemszögből íródott a könyv. Valamiért mindig is irigyeltem azokat, akik így is jól tudják vezetni a történetüket, mivel én mindig belezavarodtam, francia polinézia fülöp próbáltam.