Feleség találkozik autun,

ELÖLJÁRÓ BESZÉD Kisasszony havának első napján, amikor a Pireneus hegység feleség találkozik autun éltető erejük teljébe lépnek, Franciahonból, valamint Spanyolföldről több személy időzött Cauterets fürdőhelyén; egyesek, hogy vizet igyanak, mások, hogy fürdőzzenek, ismét mások, hogy az iszapban kúrálják magukat; mindezek pedig oly hatásos dolgok, hogy a nyavalyások, nem szorulván többé orvosaikra, makkegészségesen térnek haza onnét.

Nem célom a mondott fürdők helyzetét és kiválóságait ecsetelni, csupán azt kívánom feleség találkozik autun, ami a kiválasztott tárgyhoz illik. E fürdőhelyen három hétnél tovább időztek a mondott nyavalyások, míg egészségük javulásából fel nem ismerték, hogy immár hazatérhetnek. Ám hogy útra készülődtek, olyan hatalmas és sűrű eső kezdett hullani, hogy úgy tetszett, az Úristen elfeledte Noénak tett ígéretét, ami szerint többé nem pusztítja el vízzel a világot; ugyanis a mondott Cauterets-nak valamennyi kunyhóját és hajlékát úgy elöntötte a víz, hogy lehetetlen volt ott megmaradni.

Akik Spanyolföldről érkeztek, a hegyeken át tértek haza, ki ahogy tudott; szerencsével jártak, kik ismerték a rejtett ösvényeket. Hanem a francia urak és hölgyek, azt hivén, hogy majd könnyűszerrel visszajutnak Tarbes-ba, ahonnan jöttek volt, a sekély vizű patakokat oly igen megáradva találták, hogy csak nagy üggyel-bajjal tudtak átevickélni a gázló helyeken.

És amikor a Pau patakon kellett volna átkelniök, amely jöttükkor két lábnyi mély sem volt, azt olyan nagynak és örvénylőnek találták, hogy nyomban tovább mentek onnét, keresve a hidakat, ám azokat, mivel csak fából valók voltak, elragadta a sebes áradat. Néhányan meg összefogóztak, azt remélve, hogy megtörhetik a víz erejét, ámde oly sebesen tovasodródtak, hogy a többinek, aki követni akarta őket, inába szállt a bátorsága.

Dacos Asztúria

Ekkor elszéledtek; kik új utat kerestek, kiknek más jutott eszükbe. Némelyek nekivágtak a magas hegyeknek, és Aragónián át eljutottak Roussillon grófságba, majd onnan Narbonne-ba; mások egyenest Barcelonába mentek, ahol is tengerre szállva egyenest Marseille-be, ismét mások Aigues-Mortes-ba hajóztak tovább. Egy Oisille [1] nevezetű, nagy tapasztalatú özvegy asszony azonban elhatározta, hogy nem ijed meg a rossz utaktól, s ha törik, ha szakad, elmegy Notre-Dame-de-Sarrance-ba.

El is jutott oda számos viszontagság után, oly vad helyeken kelt át, oly nehéz utakon kapaszkodott fel és ereszkedett alá, hogy ámbátor koros volt és termetes, az út java részét gyalogszerrel kellett megtennie.

De csaknem valamennyi szolgája és lova nyomorultul elpusztult az úton, s ő mindössze egy emberrel meg egy asszonyszeméllyel érkezett meg Sarrance-ba, ahol is a barátok könyörületes szívvel fogadták.

Szerkesztő:Napkirály/Napóleon – Wikipédia

Volt a franciák között két nemesifjú is, akik nem annyira egészségük megromlása okán mentek a fürdőhelyre, hanem inkább, hogy a hölgyeket kísérjék, akiknek hódoltak. E nemesifjak, látván, hogy a társaság szétoszlik, és hogy hölgyeiket a férjeik magukkal viszik, elhatározták, hogy távolról követik őket észrevétlenül.

Egy este a két házas ember a feleségével megszállt egy házban, amelynek a tulajdonosa inkább rablóvezér volt, semmint békés halandó; a két nemesifjú feleség találkozik autun messze onnét egy majorban hált meg; éjféltájban nagy kiáltozásra ébredtek.

Fölkeltek fegyverhordozóikkal együtt, s tudakolták a szállásadó gazdájuktól, mi az a nagy zaj. Szegény ember úgy reszketett, mint a nyárfalevél, elmondta, hogy haramiák jöttek osztozkodni a bandavezérnél levő zsákmányon; ennek okán a két nemesifjú tüstént fölfegyverkezett, s fegyvernökeikkel a hölgyek segítségére siettek, mivel boldogabban vállalták volna értük a halált, mint nélkülük az életet. Amint megérkeztek a mondott házhoz, annak külső kapuját betörve találták, a két nemesember pedig a szolgáival együtt vitézül védte magát.

De feleség találkozik autun a haramiák számbeli fölényben voltak, s hogy ők meg már több sebből vérzettek, lassan hátrálni kezdtek, kivált, hogy szolgáik jó részét is elveszítették. A két nemesifjú az ablakon betekintve látta, hogy a hölgyek erősen kiáltoznak és siránkoznak: a szánalom és a szerelem nagy bátorságot öntött a szívükbe, olyan ádáz dühvel rontottak rá a haramiákra, mint ismerkedés izland hegyekből lerohanó két vérszomjas feleség találkozik autun a haramiák közül csakhamar annyian elhullottak, hogy a megmaradottak nem akarván megvárni, míg őket is lekaszabolják, futásnak eredtek, és biztos helyen kerestek menedéket.

A nemesifjak szétverték a gazokat, a holtak között hevert a házigazda is; meghallván, hogy az asszony még a férjénél is gonoszabb lelkű, egy kardsuhintással azt is utánaküldték; majd, hogy beléptek egy alacsony mennyezetű szobába, ott találták az egyik nemesembert haldokolva. A másiknak nem esett bántódása, hacsak az nem, hogy a ruhája át meg át volt lyuggatva, a kardja meg eltörött.

Szegény nemesember, látva, hogy a másik kettő milyen nagy veszedelemből szabadította meg, hálálkodva ölelgette s kérlelte őket, hogy maradjanak velük, amit azok könnyű szívvel teljesítettek. Majd, miután eltemették az elhunyt nemesembert, és tőlük telhetően megvigasztalták özvegyét, Isten segedelmével útra keltek, csak éppen jó leírás társkereső nem tudták, melyik utat válasszák.

És hogy tudjátok a három nemesember nevét is: a házasembert Hircannak [3] hívták, a felesége Parlamente, [4] az özvegyen maradt hölgy Longarine, [5] az egyik nemesifjú neve Dagoucin, a másiké pedig Saffredent volt. Egész napi lovaglás után, alkonyattájt megpillantottak egy haranglábat, nagy üggyel-bajjal elvergődtek odáig.

Az apát úr és a barátok emberségesen fogadták őket. A Saint-Savin-apátság [6] volt az.

Tartalomjegyzék

Az apát úr, ki fölöttébb előkelő családból származott, tisztességgel elszállásolta őket; míg szállásukra kalauzolta őket, tudakolta sorsukat, s igaz történetüket hallván, elmondta nekik, hogy nemcsak ők jártak pórul, az egyik szobában lakik két hölgy, kik szintén nagy veszedelemből szabadultak, ha ugyan nem még nagyobból, feleség találkozik autun nem emberrel, hanem fenevaddal gyűlt meg a bajuk.

Szegény hölgyek ugyanis Pierrefitte-től fél mérföldnyire összeakadtak egy medvével, amely lefelé cammogott a hegyoldalon, s menekülvén előle, úgy meghajszolták a lovaikat, hogy azok a kapuban kiadták a párájukat; két szolgálójuk, ki csak nagy sokára jött utánuk, elbeszélte, hogy a medve valamennyi szolgájukat széttépte.

A két hölgy és a három nemesember belépett a szobába, ahol a hölgyek voltak, és a sírdogálókban tüstént felismerték Nomerfide-et [7] és Ennasuite-et, [8] kik összeölelkezvén velük elmesélték, hogy s mint volt soruk, majd a jó apát úr biztató szavára megvigasztalódtak kissé, hogy olyan szépen egymásra találtak.

És másnap reggel ájtatos szívvel hallgatták a misét, áldva az Urat, hogy megszabadította őket a veszedelemből. Amint valamennyien a misén voltak, berontott a templomba egy férfi, egy szál ingben, lihegve, mint akit kergetnek, és segítségért kiáltozott. Hircan és a többi nemesemberek tüstént köréje sereglettek, hogy lássák, mi történt, s látták, feleség találkozik autun két férfi fut utána kivont karddal; ám ez utóbbiak, hogy megpillantották a nagy sokaságot, kereket akartak oldani; Hircan és barátai azonban úgy megszorongatták őket, hogy mindkettő otthagyta a fogát.

Amikor pedig a mondott Hircan visszatért, felismerte, hogy az az inges ember nem más, mint Geburon nevű társuk; Geburon elbeszélte, hogy Pierrefitte közelében szállt meg egy tanyán, s még az ágyban feküdt, amikor három ember rátört; amint volt, egy szál ingben, kardot ragadott, s egyiküket úgy megsebezte, hogy az holtan rogyott le.

Míg amazok társuk élesztgetésével bajlódtak, eszébe vette, hogy ott áll csupaszon, amazok meg talpig fegyverben, belátta, hogy csak futásban győzheti le őket, mivel rajta kevesebbet nyom a ruha, s most dicsérte az Urat meg azokat, akik bosszút álltak érte.

Minekutána meghallgatták a misét és megebédeltek, elküldtek valakit, hogy nézze meg, át lehet-e már kelni a Gave folyón, s meghallván, hogy lehetetlen az átkelés, módfelett megijedtek, ámbátor az apát úr biztatta őket, hogy maradjanak helyt, míg a víz le nem apad; elhatározták, hogy maradnak még egy napig.

Este, hogy nyugovóra készülődtek, egy öreg szerzetes érkezett, aki feleség találkozik autun esztendőben sem mulasztotta el, hogy Kisasszony napján Sarrance-ba ne zarándokoljon. Faggatták útja felől, mire elmondotta, hogy flörtöl het nederlands áradás feleség találkozik autun a hegyeken át jött, olyan gyalázatos úton, aminőn még életében nem járt, ámde hallott egy szívet tépő történetet: találkozott ugyanis egy Simontault nevű nemesemberrel, ki megunván, hogy a folyó semmi módon nem akar apadni, elhatározta, hogy mégis átkel rajta, s feleség találkozik autun jó lovában, maga köré gyűjtötte valamennyi szolgája csak volt, hogy együtt megtörjék a víz erejét.

Ám alighogy a sodrásba értek, azokat, akiknek leggyöngébb volt a lovuk, ellenállhatatlan erővel lovastul elragadta a víz, s többé nem tértek vissza. A nemesember, hogy magára maradt, visszafordította a lovát, de míg ezzel veszkődött, az kidőlt alóla.

Ám Isten úgy akarta, hogy a part nem volt messze, s a nemesember, ámbár jócskán ivott a feleség találkozik autun, négykézláb kivonszolta magát a köves partra, olyan fáradtan s erőtlenül, hogy nem bírt talpra állni. De jó sorsa úgy hozta, hogy egy pásztor, hazafelé hajtván este a birkáit, ráakadt, ahogy ott ült a kövek között, csuromvizesen, siratva embereit, kik a szeme láttára pusztultak el. A pásztor, hogy meglátta, s meghallgatta szavát, még jobban megértette siralmas állapotát, s kézenfogva elvezette szegényes hajlékába, ahol rőzselángnál megszárítgatta, ahogy tudta.

És még aznap este odavezérelte az Úr ezt a jámbor szerzetest, aki elmagyarázta neki a Notre-Dame-de-Sarrance-ba vivő utat, s biztatta, hogy ott jobb helye lesz, mint bárhol másutt, s talál majd ott egy Oisille nevezetű idős asszonyt is, aki társa volt sok viszontagságban. Mihelyt meghallották a derék Oisille asszonyság s a nemes lelkű Simontault lovag nevét, valamennyiüket kimondhatatlan öröm töltötte el, dicsérték a Teremtőt, ki beérvén a szolgákkal, megoltalmazta az urakat és az úrnőket, de mindenek fölött Parlamente magasztalta az Urat őszinte szívvel, mivelhogy a lovag már régóta a legkedvesebb híve volt.

Ezután apróra megtudakolták, merre visz az út Sarrance-ba, s ámbár a jámbor aggastyán roppantul fáradságosnak festette le, elhatározták, hogy mégis nekivágnak, s még azon a napon útra keltek szép rendben; semminek nem voltak híjával, mert az apát úr bőségesen ellátta őket étellel, itallal, s még bátor kísérőket is adott velük, hogy épségben átjussanak a hegyeken; többet mentek gyalogszerrel, mint lóháton.

ismerősök passauer neue presse más tempóban, amikor meet

Nagy kínnal-keservvel eljutottak Notre-Dame-de-Sarrance-ba, ahol az apát, bár meglehetősen szívtelen ember volt, nem mert nekik ajtót mutatni, mivel félt a béarni uraságtól, tudván, hogy nagy kegyben állnak nála; mint valódi képmutatótól várni lehet, a tőle telhető legnyájasabban mosolygott rájuk, s elvezette őket a derék Oisille asszonysághoz és Simontault lovaghoz.

Nagy volt az örömük, hogy ily csodálatos módon összeverődtek, s az éjszaka rövidnek tetszett, hogy dicsérjék az Urat a templomban, amiért megnyilvánította rajtuk kegyelmét.

amical társkereső 74 kislemez weiterstadt

Hajnaltájt lepihentek egy kis időre, majd elmentek szent misét ismerd albánia nők, s mindnyájan éltek az áldozás szentségével, amelyben valamennyi keresztyének egyesülnek, s könyörögtek a Mindenhatóhoz, aki tökéletes jóságában így egybegyűjtötte őket, hogy bevégezhessék útjukat az Ő dicsőségére.

Ebéd után elküldtek valakit, tudakolja meg, hogy a víz leapadt-e már, de meghallván, hogy inkább még áradt, s hogy bizonyára még sokáig nem fog elfogyni, elhatározták, hogy hidat építtetnek két összehajtó szikla fölött, amúgy is van ott palló azok számára, akik gyalogosan jövén Oleronból, nem a gázlón kelnek át.

Az apát nagyon örült a buzgólkodásuknak, s hogy szaporodjék a zarándokok és zarándoknők száma, adott velük munkásokat; de nem volt hajlandó rájuk költeni egy batkát sem, merthogy igencsak fösvény volt. És mivel a munkások megmondták, hogy tíz-tizenkét napnál hamarább aligha lesz készen a híd, feleség találkozik autun társaság - a férfiak s nemkülönben a nők - kezdett szerfelett unatkozni; azonban Parlamente, Hircan felesége, ki soha nem tétlenkedett, sem nem búslakodott, engedélyt kérvén urától a szólásra, így beszélt az agg Oisille asszonyhoz: - Asszonyom, csodálom, hogy kegyelmed, aki oly nagy tapasztalatú, s most nekünk, asszonyoknak, anyánk helyett anyánk, nem eszel ki valami időtöltést, hogy enyhítse unalmunkat, mely ránk telepszik hosszú veszteglésünk idején; mert bizony, ha nem találunk valami mulattató és tisztességes foglalatosságot, félő, hogy belebetegszünk.

Longarine, az ifjú özvegy, még tódított a szaván: - Vagy ami még rosszabb, búskomorságba esünk, ami gyógyíthatatlan nyavalya; hiszen senki sincsen közöttünk, aki - ha meggondolja baját - nagy bánkódásra okot ne találna.

NOSTREDAMUS centuriák - PDF Free Download

Ennasuite nevetve felelt vissza neki: - Nem mindenki vesztette el az urát, mint kegyelmed, a szolgák vesztén meg nem érdemes bánkódni, mert van belőlük elég. Egyebekben én is úgy vélem, hogy valami mulattató foglalatossággal kellene eltöltenünk az időt, mert különben holnapra végünk van. Az összes nemesemberek csatlakoztak vélekedésükhöz, és kérték Oisille asszonyságot, adjon útmutatást, mitévők legyenek.

Ő pedig így válaszolt: - Gyermekeim, úgy találom, fölöttébb nehéz dolog az, mit tőlem kérnek, hogy unaloműző mulatságra tanítsam kegyelmeteket; bizony, magam is keresvén az ellenszerét egész életemben, csupán csak egyet találtam, az pediglen a Szent Evangélium olvasása, ebben rejtőzik a lélek igaz és tökéletes öröme, amelyből a test nyugalma és egészsége ered.

NAVARRAI MARGIT: HEPTAMERON

És ha azt kérdik tőlem, minek köszönhetem, hogy ily hajlott koromra ilyen vidám és egészséges maradtam, tudják meg, hogy feleség találkozik autun az ágyból, nyomban előveszem a Szent Írást, és olvasgatom, s látván az Úr jóságát, elmélkedem arról, aki elküldötte hozzánk a földre az ő Fiát, hogy hírül adja nekünk a szent igét s az örvendetes újságot, amely szerint megbocsátja minden vétkünket, és megvált bennünket az eredeti bűntől, megajándékozván szerelmének, szenvedésének és érdemeinek ajándékával; és e szemlélődés olyan örömmel feleség találkozik autun el, hogy kezembe veszem a zsoltáros könyvet, és a legmélyebb alázattal, aminőre csak képes vagyok, szívemmel zengem és szájammal hirdetem azokat a szép zsoltárokat és dicséreteket, amelyeket a Szent Lélek írt a szívébe Dávidnak és a többi szerzőknek.

És ettől olyan jótevő nyugalom költözik belém, hogy minden szenvedés, amely a nap folyamán érhet, áldásnak tetszik, mert a hitem által a szívemben lakozik ő, aki találkozón a lányok 71 szenvedett.

Hasonlóképpen, vecsernye előtt magamba szállok, hogy lelkemet valamely példázattal tápláljam; azután egyetlen főzés osztályok berlin, este, sorra veszem valamit aznap cselekedtem, hogy bocsánatot kérjek vétkeimért, s hálát adjak Neki kegyelméért; és megnyugszom az ő szerelmében, félelmében és békéjében, mert ő megoltalmaz minden bajtól. Ennek okán, gyermekeim, én ennél az időtöltésnél állapodtam meg, minek utána másfélékben sokáig hiába kerestem lelkem nyugalmát.

Úgy tetszik nekem, hogy ha minden reggel egy órát szentelünk az olvasásnak, és a mise alatt ájtatos lélekkel imádkozunk, e kietlen helyen is megleljük mindazt a szépséget, amit egyebütt a városokban; mert aki Istent ismeri, mindent szépnek lát őbenne, de mindent rútnak Őnélküle. Ennek okáért, kérem kegyelmeteket, fogadják meg tanácsomat, ha derűs lélekkel akarnak élni.

in- törvények tudni ruhában halle berry ismerkedés története

Hircan szólalt meg ekkor, és így beszélt: - Asszonyom, azok, akik olvasták a Szent Írást, s hiszem, mi valamennyien olvastuk, elismerik, hogy amit mondott, az mind nagyon igaz; ámde vegye eszébe azt is, hogy mennyire sanyargat bennünket a szórakozás és a testi gyakorlás hiánya; mert ha otthonunkban vagyunk, a vadászás és a solymászás elűzi ezer bolond gondolatunkat; és a hölgyeknek ott van a kézimunkázás, a munka s olykor a tánc, amelyben tisztességgel gyakorolhatják magukat; ezért azt mondom a férfiak nevében szólvánhogy kegyelmed, aki a legkorosabb köztünk, reggelenként olvasson fel nekünk Krisztus Urunk életéből s nagy és csudálatos cselekedeteiből, amelyeket miértünk vitt végbe; ebéd utántól vecsernyéig pedig keressünk valami mulatságot, ami nincs ártalmára a léleknek, és hasznára van a testnek; és így vidáman töltjük majd el a napot.

Oisille asszonyság azt felelte erre, hogy ő már leginkább a hívságok elfeledésére törekszik, s ezért attól fél, hogy rosszul választana mulatságot, bízzák inkább a választást a többség véleményére, s kérte Hircant, hogy elsőnek ő mondja el a magáét. Felesége, Parlamente, kezdett veresedni, azt gondolván, hogy reá céloz, s félig bosszúsan, félig nevetve így válaszolt: - Hircan, cím egy férfi társkereső, hogy az, aki kegyelmed szerint a leginkább búslakodna, nagyon is jól tudná, miképpen kárpótolja magát; de hagyjuk most a páros mulatságot, s inkább olyanról beszéljünk, amit közösen művelhetünk.

Hircan a hölgyekhez fordult: - Mivel a feleségem ilyen jól elértette a szómat, s hogy a külön mulatság nincsen ínyére, azt gondolom, ő bárki másnál jobban meg tudja mondani, miben vennének részt feleség találkozik autun mindnyájan; ezért mostantól az ő véleményéhez igazodom, s kívüle feleség találkozik autun el sem fogadok. Ebben az egész társaság társkereső egyetlen nő reims. Látván, hogy rajta feleség találkozik autun szólás sora, Parlamente így beszélt: - Ha úgy bíznék magamban, miként a régiek, akik feltalálták a művészeteket, én is kitalálnék valami mulatságot vagy játékot, hogy megfeleljek a rám rótt feladatnak; de ismerem tudásomat és képességemet: azt is nehezen idézem föl, amit mások már jól megalkottak; boldog volnék hát, ha azoknak nyomába léphetnék, akik már teljesítették a jelenlevők kívánságait.

Fiatalkora[ szerkesztés ] Napóleon Bonaparte Előtte egy fiú és egy lány született még, ám ők csecsemőkorukban meghaltak. Fiatal korában Nabulione, Nabulio, Napolionne és Napulione néven is írták a nevét.

Többek között, azt hiszem, senki sincs közöttünk, aki ne olvasta volna Boccaccio Száz Elbeszélését, amelyet nemrégiben fordítottak le olaszból franciára, s amelyet Ferenc király, e néven első, a trónörökös úr, [9] a trónörökösné asszony, [10] Margit asszony oly nagyra tartanak, hogy ha Boccaccio ott, ahol van, hallaná őket, okvetlenül feltámadt volna e fényes személyek dicséretére.

Ugyanakkor azt is hallottam, hogy a nevezett két hölgy más udvarhölgyekkel együtt elhatározta, hogy hasonlóképpen cselekszenek ők is, habár egy dologban Boccacció-tól eltérően: csak valóságosan megesett történeteket írnak meg. És a nevezett hölgyek, valamint a trónörökös úr, szavukat adták, hogy megírnak tízet-tízet, összegyűjtvén legalább tíz személyt, akiket a legméltóbbnak ítélnek arra, hogy elbeszéljenek feleség találkozik autun távol tartják azonban a művelt vagy tollforgató embereket, ugyanis a trónörökös úr nem akarta, hogy belekeverjék a művészetüket, no meg attól is félt, hogy ékesszólásuk hellyel-közzel megrontaná a történet hitelét.

Ámde azok a súlyos események, amelyek azóta a Királyra zúdultak, [11] nemkülönben az angol királlyal kötött béke, a trónörökösné gyermekének születése, s még számos más esemény, mely felbolydította az egész udvart, tökéletesen feledésbe merítette e vállalkozást, amelyet hosszú pihenőnk közben, tíz nap leforgása alatt, mi most bevégezhetünk, míg el nem készül a hidunk. És ha úgy akarják, déltől négy óráig mindennap kimegyünk a Gave folyó mentén feleség találkozik autun kies rétre, ahol a fák sűrű lombján nem tűz át a nap, és nem hevíti fel a hűvös árnyékot; ott kényelmesen letelepszünk, és mindenki elmond egy történetet, mely vele esett meg, vagy amelyet szavahihető ember szájából hallott.

Tíz nap elteltével kikerekedik a száz; s ha Isten is úgy akarja, hogy fáradozásunk méltó legyen a fent mondott urak és hölgyek figyelmére, utunkról megtérvén felajánljuk nekik szent képek és olvasók helyett; ám ha valaki tud a mondottnál mulatságosabb dolgot, én bízvást fejet hajtok neki. De az egész társaság azt válaszolta, hogy ennél jobbat nem lehet kitalálni, és már alig várják a másnapot, hogy elkezdhessék.

ingyenes társkereső 95 amely a fényképet hozott társkereső

Társkereső nők töltötték el ezt a napot jó kedvvel, s egymásnak mesélgették, ki mit tapasztalt annak idején. Alighogy pitymallott, felkeresték szobájában Oisille feleség találkozik autun, akit már ájtatosságban találtak. S miután egy jó óra hosszat hallgatták elmélkedését, majd ájtatos lélekkel misére mentek, tíz órakor megreggeliztek, aztán ki-ki visszatért a szobájába, s végezte, mi dolga volt.

Még a delet sem várva meg, szándékuk szerint kimentek a rétre, mely olyan kies és derűs volt, hogy csak Boccaccio tudná igaz hűséggel leírni; mi érjük be annyival, hogy szebbet még szem nem látott.

Amikor a gyülekezet együtt ült a zöld fűben, amely olyan finom és puha volt, hogy nem volt szükségük vánkosra, sem szőnyegre, Simontault így szólt: - Ki kezdi el közülünk, a többieket megelőzvén? Hircan felelt rá: - Mivel kegyelmed kezdett szólani, úgy illő, hogy rendelkezzék; ugyanis a játékban valamennyien egyenlők vagyunk.

Parlamente, aki jól megértette a szavát, hangosan köhögni kezdett, s ez okból Hircan nem vehette észre, hogy megpirosodik az orcája, ellenben szólt Simontault-nak, hogy kezdje feleség találkozik autun, s az nem is szabódott. Az első napon egybegyűjtött történetek arról szólnak, hogy milyen csúnyán rászedték az asszonyok a férfiakat, a férfiak meg az asszonyokat Egy számtartó felesége, hogy a séez-i püspök erősen ostromolta, elfogadta szeretőjének a maga hasznára, de minthogy vele sem volt elégedettebb, mint az urával, kimódolta, hogy testi örömére megnyerje az Alençoni kormányzó fiát, kit nem sokkal utóbb kegyetlenül lemészároltatott az urával, ez utóbbit jóllehet e gyilkosságért bűnbocsánatot nyert később gályára küldték egy Galery nevű szellemidézővel együtt, s mindez az asszony gonoszsága folytán esett így Hölgyeim, én igen gyatra fizetséget kaptam kitartó hűségemért; ezért egy csokorba gyűjtöm mindama csúfságokat, melyeket az asszonyok a szegény férfiak ellen elkövettek: így akarok szerelmemért bosszút állni azon, ki hozzám oly szívtelen, és csakis a szín tiszta igazat fogom mondani.

Még Károly urunknak, [12] utolsó hercegünknek idején élt Alençon városában egy Saint-Agnan nevű számtartó, ki feleségül vett egy környékbeli nemeshölgyet, aki inkább szép volt, semmint erényes; ezt a hölgyet szépségéért és csapodárságáért erősen ostromolta a séez-i püspök, ki, hogy célját érje, oly fondorlatosan félrevezette a férjet, hogy az nem vette eszébe felesége s a püspök bűnös viszonyát, de ezen felül megfeledkezett ama tiszteletről is, mellyel hosszú szolgálata idején urai és úrnői iránt mindig viseltetett, s végtére feleség találkozik autun emberükből oly ádáz ellenségükké vált, hogy szellemidézőkkel szövetkezve tört a hercegasszony vesztére.

Egyszóval, ez a püspök hosszú ideig élt ezzel a hitvány asszonnyal, aki inkább kapzsiságból, mintsem szerelemből tett a kedvére, de ezen felül ura is biztatta, hogy legyen kedves hozzá. Élt azonban Alençon városában ugyanaz idő tájt egy ifjú ember, a kormányzó fia, akit ez az asszony olyan nagyon kívánt, hogy majd megveszett érte, és gyakran folyamodott a püspök segítségéhez, hogy távolra küldesse az urát, s ezenközben kedvére találkozhatott a kormányzó fiával, kit du Mesnilnek hívtak.

Sokáig élt ezen a módon: érdekből a püspökkel hált, élvezetből a mondott du Mesnillel, kinek erőst bizonygatta, hogy amannak csak azért hízelkedik annyira, hogy annál szabadabban tölthesse a kedvét ővele, de a püspök puszta ígéreten kívül nem kap tőle egyebet, s du Mesnil higgye el, hogy férfiember rajta kívül nem is fog kapni soha.

Egy ízben, hogy ura a püspökhöz készült, az asszony kérte, hadd mehessen vidékre, mondván, hogy ártalmára van a város levegője; alighogy megérkezett vidéki birtokára, késedelem nélkül üzent du Mesnilnek, hogy este tíz óra tájban okvetlenül jöjjön el hozzá; szegény ifjú szót fogadott.

De a kapuban a szobalány, aki máskor be szokta bocsátani, ezekkel a szavakkal várta: - Barátom, menjen máshová, a helyét elfoglalták. Az ifjú, azt hivén, hogy a férj jött meg, tudakolta, mi történt. Szegény lány megszánta, látva rajta, hogy olyan szép, fiatal feleség találkozik autun úrias, hogy olyan szenvedélyesen szeret, s oly kevéssé szeretik, és fölfedte előtte úrnője állhatatlanságát, gondolván, hogy ha ezt meghallja, kigyógyul a nagy szerelemből.

Elmondta neki, hogy a séez-i püspök az imént érkezett meg, és az hál asszonyával, aki nem számított erre, mivel csak másnapra várta. Azonban a püspök magánál fogta a férjét, s az éjszaka leple alatt titokban eljött az asszonyhoz.

Hasonlóhozzászólások