Ifjúsági találkozó helyén, több mint 50 éve

ifjúsági találkozó helyén, több mint 50 éve

Ennek sokrétű jelentősége van — írja a L'Osservatore Romano — az egész társadalom számára. János Pál pápa ez év virágvasárnapján apostoli levelet intézett a világ ifjúságához, amelyben nem aktuális kérdésekkel foglalkozik, hanem az evangélium fényénél vizsgálja a fiatalok alapvető problémáit és rámutat a megoldás feltételeire. Rómába hívta a világ ifjúságának képviselőit, hogy véle és egymással találkozva tudatosabban és világosabban lássák a reájuk háramló feladatokat.

Mert a megoldást nem kívülről kell várni, hanem belülről kell kezdeni.

Merjünk elindulni a szeretet útján! A nap főelőadója Böjte Csaba ferences szerzetes volt.

Szinte összhangban az új magyar oktatásügyi törvénnyel, mely az iskola elsődleges feladatát a nevelésben, az emberformálásban határozta meg. A magyar katolikus ifjúság is képviseltette magát a római találkozón dr.

Póka György püspök vezetésével. János Pál pápa levelét, hogy ezzel is segítse azt az ifjúságot, mely magában hordja a jövőt. Az év eleje óta intézem hozzátok fenti kívánságomat, kedves fiatalok.

Merjünk elindulni a szeretet útján! – Böjte Csaba volt a Nagymarosi Ifjúsági Találkozó főelőadója

Ennek az évnek nagy jelentősége van nemcsak a ti számotokra, hanem minden korosztály, személy, közösség, sőt az egész társadalom számára is. Különleges fontosságot tulajdonít neki az Egyház is, amely az alapvető több mint 50 éve és értékek őrzője, de ugyanakkor szolgálja Isten örök szándékát is, amely szerint az ember és az emberiség nagy családja Őhozzá kapcsolódik. Ti fiatalok, ti vagytok az ifjúság: a népek és társadalmak ifjúsága, a család és az egész emberiségifjúsága; de ti vagytok az Egyház ifjúsága is.

Valamennyien reátok tekintünk, mert bizonyos értelemben általatok megint fiatalok leszünk.

Ezért a ti fiatalságotok ifjúsági találkozó helyén a tiétek, nem személyes tulajdonotok, nem egy generáció tulajdona: az ifjúkor az életútnak az a szakasza, melyen mindenki áthalad, és így mindenkinek értéke. Az egész emberiség kincse. Bennetek van a remény, mert tiétek a jövő, ahogyan ti a jövőé vagytok. Mint keresztény erény az örök javak várása, melyeket Isten Krisztusban ígért az embernek.

Kedves fiatalok, ilyen értelemben tiétek a jövő, ahogyan valamikor a most már felnőtt generációé volt, de az számukra már jelenné vált. Ezért a jelenért, minden formájában, a mostani felnőttek a felelősek. Tiétek az a felelősség lesz, amely majd veletek együtt fog jelenné válni, de most még csak jövő. Ha azt mondjuk, hogy tiétek a jövő, akkor az emberi mulandóság kereteiben gondolkodunk, mely állandó elmúlás és haladás a jövő felé. De ha azt mondjuk, hogy tőletek függ a jövő, akkor erkölcsi kategóriákban gondolkodunk, és ebben már benne van az erkölcsi felelősség követelménye is.

Ez már megköveteli, hogy az emberi tettek és elhatározásokhoz, a kezdeményezések és szándékokhoz tartozó értékeket rendeljük hozzá az emberhez mint személyhez, és a közösségekhez és társaságokhoz is, hiszen azokat is személyek alkotják. A keresztény és emberi reménynek lényeges része ez a dimenzió is.

A fenti szavakat Péter apostol írta a maga idején az első keresztény generációnak, de összefüggnek Jézus Krisztus egész evangéliumával. Talán legjobban kitűnik ez Jézusnak az evangéliumi ifjúval folytatott beszélgetéséből. Senki sem jó, csak az Isten! Ismered a parancsokat: ne ölj, ne törj házasságot, ne lopj, több mint 50 éve tanúskodjál hamisan, ne csalj, tiszteld atyádat és anyádat! Valami még hiányzik neked, mondta neki.

Azt is mondhatjuk, hogy általános érvényű és időn túli jellege van. Bizonyos értelemben úgy állandó és tartós érvényű, hogy Krisztus századokon és generációkon túl így beszél egy fiatal fiúval vagy leánnyal a föld bármely helyén, különböző népek, fajok és kultúrák között. Ebben a beszélgetésben mindegyikőtök partnere lehet Jézusnak. Ugyanakkor minden részletnek és minden kimondott szónak, mely ebben a beszélgetésben mindkét részről elhangzott, igen lényeges jelentése és sajátos súlya van.

Mondhatjuk, hogy ezek a szavak különösen mély igazságot fejeznek ki általában az emberről, de mindenekelőtt az ember ifjúkoráról. Valóban fontosak ezek a fiatalok számára! Hadd fűzzem tehát elmélkedésemet ebben az írásban főképpen ehhez a találkozáshoz, és az itt elhangzott evangéliumi szöveghez. Talán így könnyebb lesz nektek a saját beszélgetéseteket Jézussal folytatni; olyan beszélgetést, amely alapvető és lényeges a fiatalok egyedülálló férfiak koblenz href="http://virtualismarketing.hu/tallkozik-egy-bolgr-n-435961.php">találkozik egy bolgár nő. A mondat kétségtelenül anyagi javakra vonatkozik, amelyeket az ifjú már birtokol vagy örökölni fog.

Ez a szituáció csak keveseket érint, így nem is lehet jellemző. Ezért az evangélista szavai más problémát állítanak előtérbe. Arról ifjúsági találkozó helyén szó, hogy a fiatalság önmagában nagy gazdagság az ember — egy fiú vagy egy leány — számára. És legtöbbször a fiatalok ezt különleges gazdagságként is élik meg.

Gyakran, de nem ifjúsági találkozó helyén. Nem törvényszerűen, mert akadnak emberek a világon, akik különböző okokból ifjúságukat nem látják gazdagságnak. Erről még külön beszélünk.

De jó okunk van arra — tárgyilagosan nézve is —, hogy az ifjúságra mint különleges gazdagságra gondoljunk, ahogyan azt az ember életének éppen ebben a szakaszában megtapasztalja.

Beszámolunk a as évről Szabó István Hatodik éve rendszeresen tesszük közzé beszámolónkat, melyben számot adunk az elmúlt év minden megvalósításáról.

Ez bizonyosan különbözik a gyermekkortól megismerni whatsapp emberek éppen ekkor hagyja el az ember a gyermekkortde különbözik a teljes érettség korától is. Fokról fokra és lépésről lépésre feltárul a belső tekintet előtt, akár egy fiúnak vagy leánynak fejlődő személyisége, az a különleges, bizonyos értelemben egy konkrét emberi létnek egyetlen és ifjúsági találkozó helyén lehetősége, amelyben már benne rejlik az eljövendő élet egész terve.

A kérdés természetesen sok szempontból magyarázatot érdemelne. Ez az első felfedezések, saját döntések és tervezések gazdagsága, ezeknek kiválasztása, szemügyre vétele és elfogadása; továbbá olyan döntések, amelyek a ifjúsági találkozó helyén emberi lét területén fontosak a jövőt illetően. Ugyanakkor az ilyen döntéseknek megvan a nagy szociális jelentőségük is. Az evangéliumi ifjú egzisztenciájának ebben a fázisában volt, amint az a Jézussal folytatott beszélgetésének kérdéseiből kitűnik.

De meg kell kérdeznünk magunktól: el kell-e több mint 50 éve Krisztustól az embert annak a gazdagságnak, amelyet az ifjúkor képvisel? Ezt az evangélista egészen bizonyosan nem mondja ki; ha jól megnézzük a szöveget, inkább más következtetést vonhatunk le belőle. Az ifjú elhatározása, hogy Krisztustól visszavonul, csak az anyagi gazdagság következménye. Azáltal ment el, amit birtokolt. És nem az vitte el, ami ő volt!

Fiatal volt, azaz belső gazdagsággal rendelkezett, és éppen ez vezette Jézushoz, és ez adta ajkára az élet értelméről faggatódzó kérdéseket. Mit kell tennem? Mit kell tennem, hogy megnyerjem az örök életet? Mit kell tennem, hogy életemnek meglegyen a teljes értéke és értelme? Mindegyikőtök fiatal kora, kedves barátaim, az a gazdagság, amely éppen ezekben a kérdésekben nyilvánul meg.

Az ember ezeket egész élete folyamán felteszi magának; ifjú korában azonban különösen intenzíven hallja őket, szinte kihívóan. És jó, hogy ez így van. Ezek a kérdések bizonyítják ugyanis az emberi személyiség fejlődésének azt a dinamikáját, amely életkorotok sajátja. Ezeket a kérdéseket néha türelmetlenül vetitek fel, de ugyanakkor meg is értitek, hogy a válaszok nem lehetnek könnyedek vagy felületesek.

Sajátságosnak és határozottnak kell lennie. Itt olyan válaszról van szó, amely az egész életre szól és az egész emberi létet átfogja.

ifjúsági találkozó helyén, több mint 50 éve

Ezeket a lényeges kérdéseket főleg azok a kortársaitok teszik föl, akiknek élete fiatal koruktól szenvedéssel terhelt pl. Ha mindezek ellenére öntudatuk normálisan fejlődik, az élet értékét és értelmét kutató kérdés számukra annál alapvetőbb, és ugyanakkor drámai feszültségű lesz, mert életüknek kezdettől fogva kísérője egy egzisztenciális szenvedés.

És hány ilyen van a fiatalság nagy seregében világszerte! A különböző népeknél és társadalmakban, az egyes családokban! Hányan kényszerülnek már ifjú koruktól arra, hogy egy otthonban vagy kórházban éljenek bizonyos passzivitásban, azzal az érzéssel küszködve, társkereső aude terhére vannak az emberiségnek. Mondhatjuk-e, hogy egy ilyen ifjúság is belső gazdagságot jelent?

Kitől kell ezt megkérdeznünk? Kinek tegyük fel ezt a lényeges kérdést?

  • CSIT - Vasárnap Katolikus Hetilap online
  • Ismerkedési szövegek
  • Dunántúli Napló,

Úgy tűnik, hogy erre Krisztus az egyetlen illetékes beszélgető partner, akit senki más teljesen nem pótolhat. Krisztus válaszol fiatal beszélgető partnerének az evangéliumban. Ebben az összefüggésben Krisztus válasza ezt jelenti: egyedül Isten minden értéknek végső alapja, csak Ő adja emberlétünknek végérvényes értelmét.

Egyedül csak az Isten jó. Nélküle — Istenre való vonatkozás nélkül — a földi értékek egész világa mérhetetlen ürességbe kerül; elvész világossága és kifejező ereje. Azután a gonoszság kínálja magát mint jót és a valódi jóságot megvetik. Nem ezt igazolja napjaink tapasztalata, amikor az értékelések területéről és a tevékenységekből, az ítéletekből az Isten mindig kiszorul? Miért egyedül Isten jó? Mert ő a szeretet. Legbelülről tör ifjúsági találkozó helyén akkor, amikor az ember elgondolja életét: terveznie kell — és megvalósítania.

És ez főként akkor jelentkezik, ha az ifjúkort személyes szenvedés hatja át, vagy a mások szenvedését éli át ismerősök youtube a fiatal. Ha a világban levő sokféle rossz mélyen megrendíti, ha szemtől szembe találkozik a bűn titkával, az emberi gonoszsággal mysterium iniquitatis.

Ez a válasz bonyolultnak és érthetetlennek tűnhet, de ugyanakkor szilárd és igaz: a végleges megoldást tartalmazza. Milyen nagyon imádkozom azért, hogy ti, kedves fiatal barátaim, Krisztus válaszát valóban személyesen aries flört és megtaláljátok a belső utat, hogy azt megértsétek, elfogadjátok és megvalósítsátok. Ilyen volt Krisztus magatartása az evangéliumi ifjúval folytatott beszélgetésben.

  • Hír | Beszámolunk a as évről
  • Liege találkozó helyén
  • Mielőtt megformáltalak az anyaméhben, ismertelek, és mielőtt kijöttél anyád méhéből, megszenteltelek Jer 1,5 Ha augusztus utolsó hétvégéje, akkor CSIT!

Ilyen abban a beszélgetésben is, amelyet bármelyikőtökkel — fiúval vagy leánnyal — folytat. Senki sem jó, csak az Isten. Ebből következik, ha én magam jó vagyok, akkor ezzel tanúskodom Isten mellett.

Ez különféle utak lehetőségét nyitja meg előttetek, hiszen egy életre szóló tervet kell készítenetek. Itt merülnek fel a kérdések az értékekről, az értelemről, az igazságról, jóról és rosszról. Ha Krisztus válaszában arra szólít fel benneteket, hogy mindezt Istenre vonatkoztassátok, akkor azt is megmutatja, hogy bennetek hol van ennek alapja és forrása. Hiszen mindegyikőtöket Isten a maga képére és hasonlatosságára teremtette.

Ezek bizonyítják, hogy az ember Isten nélkül mennyire nem tudja önmagát megérteni, még kevésbé megvalósítani. Jézus Krisztus mindenekelőtt azért jött a világra, hogy ezt mindannyiótokban tudatosítsa.

Nélküle az igazságnak ez az emberről szóló alapvető dimenziója könnyen elsüllyedne a sötétségben. Mit kell tennem, hogy életemnek legyen értéke, értelme?

ifjúsági találkozó helyén, több mint 50 éve

Ez a szenvedélyes kérdés az evangéliumi ifjú ajkán így hangzik: mit kell tennem, hogy elnyerjem az örök életet? Olyan nyelven beszél az az ember, aki ilyen formában teszi fel a kérdést, amelyen a mai emberek még értenek? Nem az a generáció vagyunk-e, amelynek a látóhatárát teljesen a világ és az előrejutás igénye tölti ki? Gondolkodásunk elsősorban földi kategóriákban folyik.

Ha földünk határait átlépjük, azért tesszük, hogy más égitestekre való repülésre vállalkozzunk, hogy jelzéseket adjunk, vagy űrszondákat küldjünk feléjük. Ez a modern civilizáció tartalma.

A tudomány a technikával együtt összehasonlíthatatlan módon felfokozta több mint 50 éve ember lehetőségeit az anyagvilágban, de ugyanakkor gondolkodásmódja, képességei, törekvései és szenvedélyei is ennek uralma alá kerültek. Minden más kérdés elégtelen és lényegtelen. Hisz Krisztus nemcsak a jó mester, aki nekünk ezen a világon az életutakat megmutatja. Ő annak a végérvényes rendeltetésnek is tanúja, amelyet az ember magában az Istenben talál meg.

Hasonlóhozzászólások