Japán oldalon en találkozás

Őz tataki és libamáj sashimi – a magyar és a japán konyha találkozása, interjú Schreiner Gáborral

japán oldalon en találkozás társkereső férfi levis

View Larger Image Őz tataki és libamáj sashimi — a magyar és a japán konyha találkozása, interjú Schreiner Gáborral A budapesti Nobu az ben New Yorkban megnyílt étteremlánc egyik legfiatalabb tagja.

Főszakácsa, Schreiner Gábor től, a kezdetektől fogva részese volt az étterem történetének, de már ezt megelőzően is a japán konyhának kötelezte el magát. Egy japán ételeket készítő szakács biztosan volt már Japánban, vagy mégsem?

Egyáltalán japán étterem-e a Nobu? Nő keres férfit algírban ha igen, akkor mit keres az őz és a libamáj az étlapon? Schreiner Gáborral, a Nobu Budapest főszakácsával beszélgettem. Innen került a Fujiba, ahol megismerkedett a japán konyhával, és talán mondhatjuk, hogy 10 év alatt a mesterévé vált.

\

Majd ben úgy döntött, hogy ezt a tudást a Budapesten újonnan megnyílt Nobuban kamatoztatja tovább. Itt ben lett főszakács, s ennek kapcsán több interjú is készült Önnel.

Első találkozás: Suzuki Lapin

Változott ez azóta? Egy kellemes kötelesség, hogy minden évben más éttermekbe kell mennem tanulni, új dolgokat látni, egy kicsit csiszolgatni magamat.

japán oldalon en találkozás egyetlen geldern

Szerencsére ben ez az út egy japán út volt. Gyakorlatilag azért mentem ki, hogy a tokiói Nobuban dolgozzak, elsajátítsak új dolgokat. Az útnak az is volt a célja, hogy megismerjem az új szusiséfünket, aki a következő 1 évben nálunk dolgozott.

Azóta Dubaiban van — a Nobu szusiséfjei nagy utazók.

Japán : újságcikkek bibliográfiája

De hát ez az út már régen volt. Most már szeretnék megint menni, és valószínűleg idén ősszel sikerülni is fog. A munka mellet volt lehetősége utazgatni Japánban? Ebből 3 hetet dolgoztam Tokióban, a maradék időben pedig annyi mindent próbáltam megnézni, amennyit csak lehetett.

Igazából csak a Tokió—Kiotó—Oszaka háromszögben voltam. Tokió egy kicsit sok volt, megmondom őszintén. Tavaly Hongkongban voltam, ott volt ugyanaz az érzés bennem, amit Tokióban éreztem.

japán oldalon en találkozás zümmög barátok tudják

Egy kicsit fojtogató érzés volt. Az biztos, hogyha most megyek, Tokióban csak átszállok vagy napot töltök. Nagyon sajnálom, hogy Kiotóban csak 2 napot voltam, ezt be akarom pótolni. Tokióban szerintem maximum 1 hetet lehet kibírni. Kinek mi.

Legfrissebb

Én az igazi vidéki Japánt szeretem. Most két dolog között vacillálok, hogy hová menjek ősszel. Vagy Hokkaidōra mennék vagy Kyūshūra. Hallottam egy történetet ezzel kapcsolatban. Mi is lett ezzel? A világ három különböző részéről utaztunk Japánba, három magyar. Úgy raktuk össze a programot, hogy pár órás eltéréssel ugyanazon a napon érkezzünk Tokióba.

Innen akartunk egyből vonattal átmenni Oszakába.

  1. Megismerni egy másik szót
  2. Nem jut nekünk a legmókásabb Suzukiból Első találkozás: Suzuki Lapin Nemrég eljutottam Japánba, ahol sikerült közelről megnézni a legaranyosabb belpiacos kisautót.

A reptéren be akartam váltani a vasúti bérletet, de nem találtam. Szétrámoltam a bőröndömet, meg voltam őrülve, aztán kiderült, hogy itthon hagytam. Így aztán megvettem a jegyet normál áron.

Navigációs menü

Ez persze drágább volt, de az akkori kolléganője visszaváltotta a bérletet, meet diana charles hazajöttem. Természetesen az alapanyagokat nem lehet összehasonlítani, de az itthoni alapanyagokból sikerült ugyanolyan finom fogásokat készeni, és ez nagyon nagy dolog.

Japánban elképesztően sok jó élményem volt, de nem tudnám egyiket sem kiemelni. Amire a legjobban emlékszem, az egy régi — volt vagy éves — szusibár Oszakában. A szusiséf először nem volt valami kedves. Szerintem félidőben már azt is hitte, hogy nem fogjuk kifizetni a számlát. Egyre vadabb dolgokat rendeltünk. A vicces az, hogy egy pohár vizet nem tudok kérni japánul, de kb.

Egy szegedi találkozása a japán hagyományokkal | DÉLMAGYAR Szeged, Szeged és környéke

Úgy rendeltünk, hogy rámutattunk valamire, és mondtuk a nevét japánul. Éreztem, hogy emiatt a végére már elfogadott minket egy kicsit a szusiséf. Az fantasztikus volt.

Aztán én nagyon szeretem keres fehér ember karóra utcai dolgokat. Szerintem mindent elmond, hogy 1 hónap alatt 9 kilót híztam Japán oldalon en találkozás. Reggeltől estig, elképesztő mennyiséget ettünk. Japán oldalon en találkozás étel volt, amit meg kellet kóstolni, amiről tudtuk, hogy mi az, de nem tudtuk, hogy milyen.

Annyi japán oldalon en találkozás dolog volt, hogy nem tudnék egyet sem kiemelni. Rosszat sem tudnék mondani. Azzal indítottak el Japánba, hogy ott úgysem tudok rosszat enni, és így is lett, egyszerűen lehetetlen.

Nem voltam viszont se kaiseki [1] étteremben, se semmilyen high-end étteremben, és ezt idén be akarom pótolni. Ezekre nem volt időm, mert úgy éreztem, hogy rengeteg restanciám van. Mindent meg akartam kóstolni, amit úgy gondoltam, hogy már megtudok főzni, de tudni akartam, milyen valóban. Ezeken most már túl vagyok. A Nobu japán vagy inkább nemzetközi étterem?

Tudtam, milyen japán cégek vannak Magyarországon, de most a nagyobbakon kívül már nem tudom. Az az igazság, hogy nem nagyon járnak hozzánk. Nem igazán szeretik a Nobut a japánok. Mesélek egy érdekes történetet. Amikor mentem a tokiói Nobuba dolgozni, és először kerestük az éttermet, akkor alig találtuk meg, mert nem ismerték a helyiek. A Toranomon üzleti negyedben, az amerikai követség környékén van.

Ott körbe-körbe kavarogtunk, kérdeztük a japánokat, mutattuk a telefonunkon, hová szeretnénk menni. Az egy nagyon híres étterem. Nagyon érdekes dolgot tapasztaltam meg a kint töltött időszakban. Azt, hogy nagyon kevés japán arcot láttam bent az étteremben. Akik japánok voltak, azok inkább világot látott arcok voltak, vagy üzleti megbeszélésre jöttek. Olyan japánokat, amilyeneket régen a Fujiban láttam, akik a szokásos japán konyha miatt jöttek, olyanokat nem láttam. A törzsközönség külföldi volt, és ez a budapesti Nobuban is így van.

Inkább próbálnak fúziós vonalon mozogni. Ezek szerint ez működik. A Nobu pont azt akarja elérni, hogy ne kategorizálják be. Egy új stílust akar teremteni, ami valójában nem hasonlít semmihez. És az az érdekes, hogy Nobu san [2]ha otthon van Japánban, akkor nagyon japán. Társkereső cru nagyon amerikai.

A japánok viszont úgy tekintenek rá, mint egy amerikaira, az amerikaiak szemében pedig japán. Tehát Amerikában és a többi külföldi országban japán, de azért nem teljesen, Japánban pedig inkább amerikai, külföldi étteremnek számít? De van egy nagy különbség. Amerikában a Nobu egy elképesztően nagy márkanév. Ha New Yorkban keresi a Nobut, meg fogják mondani, hol van. Tokióban már problémásabb a helyzet. Ez egy kicsit felemás dolog, de érthető, mert egységes a eggesin étterem mégiscsak Amerikából indult.

Szokták tőlem kérdezni, hogy miben hasonlítanak és miben különböznek a Nobu lánc éttermei. Egyben hasonlítunk, hogy mindenhol japán a szusiséf. Ebből japán oldalon en találkozás kivétel, a szusi vonalat szigorúan japán kézben tartják.

A többi Nobu étteremnek is megvan ez a szabadsága, s aztán vagy él vele vagy nem? Szigorú kontroll ugyan van, de nem felülről érkezik. A vendégek kontrollálnak. A cégen belüli ellenőrzést az a több tízezer ember végzi, aki naponta megfordul a Nobu éttermekben.

Nem marad japán oldalon en találkozás, ha valami nem jó. Ezt szem előtt tartva nekem és a többi kollégámnak a világon tökéletesen szabad kezünk van. Valaki a sztenderdebb vonalat követi. Főleg Amerikában zártabb a rendszer, így ott vannak olyan japán oldalon en találkozás, amelyek egymás menüit használják. De vannak olyan forráspontjai a cégnek, ahonnan jó ötletek indulnak el. Néhány kreatív étterem a láncon belül, akik a saját útjukat járják.

Jó példa a milánói séf kollégám, aki olasz-japán fúziós konyhát visz, és ilyen csak nála van. A milánói étterem es nyitása óta ő a főszakács, és remekül működik. Nem korlátozzák felülről, de nincs is rá szükség, hiszen a vendégek szeretik. Ellenőrzés természetesen van, Nobu san ellátogat az éttermekbe.

Hozzánk idén jön harmadszorra, előtte a nyitáskor volt ben, majd utána ben. Az ellenőrzés egy kicsit máshogy működik, mint ahogy mindenki gondolja. Nobu sant nem kifejezetten az új dolgok érdeklik. Egyszerre megkap fontos ételt, és utána hajlandó beszélni az emberrel. Ez egy elég kemény egy-másfél óra, az ember tördeli a kezét. Aztán Nobu san elmondja a megjegyzéseit. Esetleg a tálalással kapcsolatban voltak észrevételei.

Utána megbeszéljük, hogy mi az, aminek meg kell lennie az étlapon, mi az, amit mi csinálhatunk. Ehhez abszolút pozitívan áll hozzá. Szeretem ezt a fajta nyitottságot. Ezek szerepeltek az ellenőrzött ételek között? Ahogy mondtam, Nobu san utoljára 4 éve járt itt. Szerencsére van elég erőnk és energiánk, úgyhogy lehetőség szerint sűrűn változtatjuk japán oldalon en találkozás étlapot. Szeretek ezzel játszani. Itt a konyhai munka eltér a Magyarországon megszokott konyhákétól.

Egy szakácsnak — a szusiszakácson kívül — nem kell tudnia mindent megcsinálnia, hanem részegységek vannak, a konyha cserélhető modulokban működik. Ez egy idő után borzasztó unalmassá tud válni. Az étlap cseréjével arra is törekszem, hogy fenntartsam a szakácsok érdeklődését, motiváljam őket. Igyekszem, hogy ne az emberek, hanem az ételek cserélődjenek. A mostani étlapra, amelyen az őz tataki szerepel, április végén váltottunk.

Én nem szeretem megtartani, ami nem megy.

japán oldalon en találkozás münchen merkur ember keresi nő

Azokat a dolgokat érdemes felvenni az étlapra, amelyek szezonálisak, elérhetőek, és aztán azokat megtartani, amelyeket kedvelnek a vendégek. Az őz tataki elég vad ötlet volt, de úgy tűnik, szeretik.

Hogyan viszonyul hozzá a japán és a magyar, illetve európai közönség? Én az elején meg akartam váltani a világot, de már sok mindenben koptam. A magyar gasztrokultúra nagyköveteként akartam megrengetni a világot a Nobun keresztül. Na, most ez nem jött be, ezzel nem árulok el nagy titkot. Viszont úgy gondolom, hogy sok olyan dolog van, amivel a mi vendégeinknek örömet okoztam. A magyar halak, a harcsa, a pisztráng nem igazán működött.

Hasonlóhozzászólások